Az alapkérdés az, hogy miért támogassuk a magyar focit? Jelenleg, meggyőződésem szerint azért támogatja az állam, mert "szeretett vezérünknek" ez a kedvenc sportja. Ha teniszezne, akkor a teniszbe öntenének milliárdokat. Vannak persze értelmes indokok is a sport támogatása mögött: egy rendszeresen sportoló állampolgár egészségügyi ellátására sokkal kevesebbet kell költeni, kevesebbet beteg, jobban teljesít a munkahelyén, több GDP-t termel, miközben kevesebbe kerül, esetleg még a feleségét sem veri meg annyira egy rosszabb nap után! Ez az államnak tiszta haszon. Véleményem szerint tehát a sporttámogatások elsődleges célja az kell legyen, hogy minél több embert sportolásra késztessen.
Szerintem az embereket két módon lehet rávenni arra, hogy sportoljanak: egyrészt közvetlen támogatással: például pénz az amatőr sportegyesületeknek, ezzel olcsóbbá tenni a dolgot, vagy növelni az iskolákban a tesiórák számát (erre még visszatérek). Másrészt valamilyen formában támogatni kell a versenysportot, hogy a sportolni vágyóknak legyenek példaképeik. Jelenleg szinte csak a versenyport kap támogatást és még azt is buta felállásban. Az, hogy a fociba számolatlanul ölik a milliárdokat, miközben más, sokkal sikeresebb sportokban a tornaterem fűtésére sem futja, szerintem vállalhatatlan. Most ha valaki olimpiai aranyérmet szerez, akkor kap egy raklap pénzt.... Persze ha abból indulunk ki, hogy a teljesítményt jutalmazzuk, akkor ez rendben is van, de akkor a focira egy fillért sem szabadna költeni, hiszen abban nincs teljesítmény. A másik meglátás, hogy azt támogatjuk, hogy el tudjanak érni az olimpiára. Vagyis megfelelő edzéskörülményeket biztosítunk nekik, megteremtük a lehetőséget! Az én világomhoz ez a módszer áll közel: kapjanak megfelelő körülményeket, a többit meg tegyék meg ők.
Ebbe a rendszerbe már belefér a foci támogatása, de továbbra sem a jelenlegi rendszer szerint. Ne a profi játékosok pénztárcáját tömje ki az állam (lehet, hogy hivatalosan nem teszi, de valójában...)! Az állam teremtse megy annak lehetőségét, hogy bárkiből, aki elég tehetséges, profi válhasson, az egyén által választott sportágban! A többit meg végezze el a piacgazdaság, a fizetése folyjon be az eladott jegyek árából és pont.
Ígértem, hogy visszatérek a testnevelés órák számának növelésére. Ez szerintem egy helyes elképzelés, de katasztrofális döntés! Ezt ugyanis úgy vezették be, hogy nem teremtették meg hozzá a legalapvetőbb feltételeket! Vagyis nincs hozzá elegendő tornatermi férőhely, valamint testneveléstanár. Persze Hoffmann Rózsa lenyilatkozhatja, hogy akkor menjenek ki a gyerekek az iskola köré futni (belvárosi iskolában aki lefutja a mellőle induló gépjárművet az kap egy ötöst), de javaslom inkább neki, hogy fusson ő 15 centi hóban, vagy mínusz 10 fokban, vagy zuhogó esőben. Javasolnék én neki még több mindent, de megfogadtam, hogy ebben a blogban túlzásokra nem vetemedek.
Itt jön a képbe az, hogy igenis pénzt kell ölni a szabadidősportba is. Arról megint lehetne egy cikk terjedelemben írni, hogy a testnevelés óra és a sport az nagyon nem ugyanaz: én világ életemben utáltam a tesiórákat, ugyanakkor sportolni imádok. Ebben a kérdésben példát lehetne venni az egyetemekről, ahol azt támogatják, hogy a hallgató sportol: vagyis ha ő a pingpongot választja, akkor pingpongozik, ha a falmászást akkor meg falra másznak tőle :-D. Ezek persze szép elvek a szomorú valóság pedig az, hogy a döntések nem stratégiák mentén, elvek szerint születnek, hanem ad-hoc módon a regnáló kormány preferenciái szerint...
Szólottam val: Uff
